Számomra egy búbos kemence látványa a régi idők emlékét, a kelt tészta illatát, meleget, békességet elevenít fel. Gyerekkoromban szüleim alsóépületében lévő búbos kemencében nagymamám sokszor sütött fonott kalácsot, kürtős kalácsot, pogácsát, édesapám pedig héjában sült krumplit, sütőtököt és nem utolsósorban dézsás savanyú káposztán füstölt oldalast, kolbászt. Azok az ízek nem hasonlíthatók semelyik modern sütőben készült ételéhez!

Elsősorban a kulináris élveztek inspiráltak a nosztalgikus késztetések mellett arra, hogy a kertben egy igazi alföldi búbos kemencét építsünk. Hála Istennek szép nagy baráti társaság ölel körül bennünket, akik családtagként szerepelnek szívünkben és ezek az emberek nagyon szeretnek nálunk enni. Ezek a momentumok is közrejátszottak a kemence megszületésében.

Hét éve sikerült szert tennem egy szó szerint ezermester barátságra, ami az évek teltével a legjobb barát címet nyerte el a kapcsolatunkban. Ez az ember „DoktorÚr”, akit én kereszteltem el KemenceDoktornak. Az ő édesapja sok éven át járta az országot, búbos kemencéket épített. Sajnos kora és egészsége egyre kevésbé engedi, hogy ezt a tevékenységét folytassa, ezért egy Hortobágyon épülő kemencénél átadta apa a fiának a kemenceépítés tudományát.

Az első kemencéjét az édesapja segítsége nélkül, az én közreműködésemmel a mi kertünkben építette meg 2007 nyarán. Tervek csupán a fejünkben készültek, amiket bográcsozás és borozgatás közben egyeztettünk egymással. Saját ötlet volt, hogy a kemence mellett legyen egy grillező is, hogy változatosabb ételeket tudjak készíteni. A kert állapota nem volt még végleges (a mai napig nem az), csupán egy bográcsozó, szalonnasütő tűzhely árválkodott a ház végében. Úgy gondoltam mellette tökéletes helye lesz a búbosnak. Megvártam az igazi nyár eljövetelét, jó időben akartam építkezni. Ez sikerült, ugyanis júniusban mikor az alapját kitűztem és kiástam a kemencének, 35°C fokos melegek voltak.

Nagy munkám nem volt szerencsére a 2,5×2,5 m –es alap ásásával. Mivel a terepszint alacsonyan volt a kéménynek kubikoltam ki egy komolyabb gödröt, ami 90cm mély lett. Édesapámtól tanultam, hogy ha hozzáfog az ember építeni valamit, akkor azt úgy csinálja, hogy nagyon-nagyon soká, vagy soha ne kelljen azt javítania, újjá építenie. Így hát már az alapot sem bíztam a véletlenre, a lakás építéséből kimaradt 10db 6fm –es, 12mm átmérőjű bordás betonacélt használtam fel a beton erősítésére.

Ez a bezsaluzott rész 1,8 m3 kész betont nyelt el. A nagy melegre való tekintettel kb. 5cm magas homok kupacot képeztem körbe a beton szélén és elárasztottam vízzel, amit napjában többször pótoltam, hogy meg ne égjen a friss beton. Három hét telt el, mikor az első téglákat elhelyezte DoktorÚr az alapon. Szintén a lakás építéséből maradt meg 600 db putnoki nagyszilárdságú kisméretű téglánk, ebből épült a kemence is. Kötőanyagként habarcsot használtunk, ami folyami homokot, S54 cementet, oltott meszet és egy kevés Micropolt tartalmazott, ezt egy 250 literes habarcskeverővel készítettem.

Hogy szép és egyforma fugák legyenek a téglák közt, 10mm átmérőjű négyzetacélt használtunk fugahézagolónak. Bal oldalt a kemence hamuzójának a katlanja készül, jobb oldalt pedig a grillezőé. Sok fél téglákra is szükségünk volt, ezeket nem kőműves kalapáccsal törtük, hanem hogy gazdaságosan és szépen dolgozzunk, asztali vizes gyémántvágóval feleztük, harmadoltuk a téglákat.

A fél téglákat akkor kellett intenzíven „gyártanom” mikor a hamuzó katlanjával (ami egyben a kémény lábazata is) elértük a kemence fenekének a szintjét. Ekkor következett magának a kemence test lábazatának építése, ami a fenekéig csak keresztbe rakott fél téglákból állt. A kör kialakításához nem használt DoktorÚr semmiféle segédeszközt, csupán szemre rakta a téglákat hihetetlen precizitással.

Élmény volt látni, ahogyan tégla a téglára kerül és soronként emelkedik ki a kemence alja a betonalapról. 1-1 cm –el engedte kintebb a fél téglákat DoktorÚr, 90cm átmérőtől indulva és a ami kemence fenekéhez érve 102cm –re bővült.

A kemence projekt következő eleme a fenekének a feltöltése volt, amit apró téglatörmelékkel töltöttem fel, tömörítettem, és erre került a szintén apróra zúzott üveg. 15 zsák üveg szűk 30cm üvegréteget képzett az épülő kemence fenekében, amit száraz folyami homokkal ékeltem ki. Az üvegeket egy vas hordóban törtem össze 10kg –os kalapács segítségével. Óvatosan kellett törni, mert a szanaszét repülő üvegcserepek igen balesetveszélyesek voltak.

Ezt a munkafolyamatot a 3cm vastag samott lapok elhelyezése követte. Vitákat szító örökös kérdés mindig, hogy samott vagy tégla legyen a kemence feneke. Számomra ez egy percig nem volt kérdés, tartósabbnak tartottam a samottot, de ezzel nem lebecsmérelni akarom a tégla fenekű kemencéket. Szíve joga mindenkinek kiválasztania a neki legmegfelelőbbet. A samott úgy került elhelyezésre, hogy egy egybefüggő megtömörített száraz folyami homok rétegre hígabb agyagot kentünk és ebbe nyomtuk bele a 3cm vastag samott lapokat úgy, hogy az 12-13cm-el beljebb ért a külső faltól.

Minderre azért van szükség, hogy a kemence falát a samott mellé lehessen építeni. Ha teljesen kiengedtük volna a széléig és rá építettük volna akkor kivezette volna a samott a hőt, hamar hűlt volna a kemence és körbe megrepedtezett volna a hő tágulás végett. Az agyagba helyezett samott lapokat száradás után folyami homokkal kifugázzuk, illetve ha némi eltolódás keletkezett volna, akkor azt össze kell csiszolnunk. Nálunk erre nem került sor, egyenletesen sikerült leraknunk. Ez már maga a kész kemencefenék, aminek 90cm az átmérője.

Ezt követően a kemence szájának kialakítása következett. Sokak szerint itt a téglát már agyagba kellene rakni, de mi inkább habarcsba raktuk, hogy minél stabilabb legyen. Semmilyen problémát nem okozz, nem vezeti ki a hőt, nekem bevált ez a módszer. 50cm magas és 45cm széles nyílást építettünk, ezen kényelmesen be lehet bújni az esetleges karbantartások elvégzéséhez. OSB lapból és cseréplécből készítettünk a boltívnek sablont.

A kémény építése során szükségünk volt 3db PTH 1fm-s áthidalóra, kettőt a kemence kéményébe az ajtónyílás és a kemence szája fölé építettünk be, egyet pedig a grillező kéményébe szintén az ajtó fölé. Mivel nem vakoltuk be a kéményt a tégla natúron maradt, ezért a kémény összeszűkítéséhez a téglákat szögbe vágtuk, hogy jobban mutasson.

A következő képsorok a kemence építés legszebb mozzanatait fogják tükrözni. Végre elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amelyiket nagyon vártam a kemence boltozatának az építéséhez. Ezt megelőzték azok az előkészületi munkák, mint például a 400db bontott tömör hódfarkú cserép háromfelé vágása és két sarkának lecsapása (kissé trapéz alakra), mindez vizes gyémántvágóval.

Nagyon jó minőségű és állapotú cseréphez sikerült hozzájutnom. A korát tekintve több mint száz éves volt a ház amelyikről lebontották az 1890 –es években épült. Láthatóak voltak rajta, hogy kézzel készítették a készítőjének az újjnyomai láthatóak voltak a felületén.

Az előkészületi munkák közzé tartozott a ¼ m3 agyag beáztatása és időnkénti áttörése is. Keramikus agyagot kaptam egy fazekas ismerősömtől, nem sok dolgom volt vele szerencsére, jófajta, úgymond „kövér” agyag volt. Nem végeztem el az kockapróbát, látszott rajta, hogy ezt mindenképpen gyengíteni kell folyami homokkal, aminek az aránya 2 rész agyag és 1 rész homok volt, ehhez került még hozzá törek, amit fúrógép tokmányába fogott keverőszárral tettem egyneművé. Egy 20 l-es vödörbe raktam 2 nagy púpozott lapát agyagot, 1 nagy lapát homokot és 2 nagy marék töreket, mikor ezt összedolgoztam olyan állaga volt, mint a habosra kevert vajnak. A cserepeket mielőtt az agyaggal egymásra illesztettük volna, rövid időre vízbe mártottuk, hogy a nagy forróságban ne vonja el hírtelen az agyagból a nedvességet, lassabban, fokozatosabban száradjon. Nem tudtuk egyszerre felhúzni a boltozatott, mert júliusban 43°C fokos kánikula volt. Hajnalban hozzáfogtunk és 9-10 óra feléig bírtuk tűrni a meleget. Volt egy nagy napernyőm, napközben azzal védtem a félbehagyott boltozatot, hogy ne égesse a napsütés.

Ahogyan nőtt a kemence boltozata, KemenceDoktor fokozatosan betapasztotta a belső falát, de nem ez maradt a végleges felülete, mikor teljesen készen lett, akkor belülről áttapasztotta az egészet még egy sorral.

Beállt a kemence közepébe, beraktam neki a cserepet meg az agyagot és haladt sorról sorra, egyre feljebb. Semmilyen eszközt nem használt a körív kialakításához, szemre dolgozott, hihetetlenül jól. Ahogy becsatlakozik a boltozat a kemence szájához, ott egész cserepekből dolgoztunk, mindig berajzolta, hogy melyik részt vágjam le, ezáltal tökéletesen záródott a kemence köríve a kémény hátsó falánál. Szintén egész cserepekkel hidaltuk át a torok részt is, semmilyen idegen anyagot nem alkalmaztunk az áthidaláshoz és az építés során.

És végre felkerült az „i”-re a pont!

Ahhoz a fázisához érkeztünk a kemenceépítés projektnek, hogy már látszott, hogy mi lesz az egymásra rakott téglákból és cserepekből. Áll a kémény, kész az 1m belmagasságú boltozat, tapasztásra vár a kemence.

A fórumban néhányszor felhozódik szóban ez a hálás munka. Tu-Ja barátommal bárkinek szívesen kitapasztjuk a kemencéjét ... Az enyémet mégis rábíztam KemenceDoktorra, Ő mégiscsak kényelmesebben elfért benne.

Kívülről már lényegesen egyszerűbb és könnyebb volt tapasztani a talpától a búbjáig. Ez még nem a végleges tapasztás, csupán az egyenletlenségek kiegyenlítésére szolgál.

Ezt követően került rá a híg agyagba mártott kenderszövet. Ez nélkülözhetetlen anyaga a búbos kemencének! Eggyé válik a tapasztással, erősíti, összetartja a kemencét, hiánya a kemence szétrepedéséhez vezethet egy nagyobb befűtés alkalmával.

Mivel nem lehet kapni olyan széles szövetet ami egyben beterítené a kemencét, ezért több darabból kell bevonni úgy, hogy átfedést képezünk a szöveteken, így kötésben tökéletesen fogja egymást. Az íveknél fel kell hasítani a szövetet és gyűrődésmentesen rá kell simogatni a kemence falára úgy, hogy légbuborék ne keletkezzen alatta.

A kenderszövet felrakása után a kemence megkapja a végleges külső agyagrétegét, ezzel lassacskán a vége felé érkezik az építés.

Mondták már rá, hogy olyan a formája mint egy jó nőé, engem mégis egyfajta népművészeti agyagedényre emlékeztet, mégpedig egy köcsögre. Szépen száradt a levegő melegétől, igaz ekkorra már mérséklődött a kánikula, már csak 30°C körüli hőmérsékletek voltak ezért két héten át naponta begyújtottam egy nagy marék gyújtóssal.

Szemmel látható volt, ahogy száradt, fehéredet kifelé a kemence belseje.

Az eső felfűtés 5 kéve rőzsével történt és ennek a melegét kihasználva kenyérlángost sütöttünk. Bebizonyosodott, hogy jól dolgoztunk, kitűnően működik a kemence, szépen süt és nagyon jól tartja a hőt. A projekt oroszlánrésze elkészült, de még hátravoltak az esztétikai munkák a kemence meszelése a tégla balzsamozása, tető és burkolat készítése.

Csináltunk egy 6×3 m –es betonplaccot, amit 10cm×10cm×8mm –es hegesztett acélhálóval erősítettünk meg, erre került a faszerkezetű pergola amit tatai körszeletvágású cseréppel fedtünk be.

8 db 15×15 cm –es fenyő oszlopokon áll az építmény, ezt se bíztam a véletlenre. Mint már mondtam vagy megcsinálok valamit rendesen, vagy hozzá se fogok. Biztos vagyok benne, hogy nem szélvihar fog egyszer végezni vele! A padlózata kapott egy burkolást, amit flexibilis csemperagasztóba raktunk. 2 telet élt már meg, de kitűnően bírja a szélsőséges időt.

Gondoskodtam a kemence téliesítéséről is, részben hogy védjem a kemencét a hótól, esőtől, részben pedig azért, hogy télen rossz időben is tudjunk kemencézni, ne érjen bennünket közvetlenül a hideg. Ezt úgy oldottam meg, hogy OSB lapokat csavaroztam az oszlopok közzé, így szinte minden négyzetcentimétert befedtem. Tavasszal lecsavarozom az OSB lapokat és egymáshoz fogatva beállítom a kemence mögé.

Következő évben a kemence környezetének kialakítása került sor, DoktorÚrral készítettünk egy másik bográcsozó, szalonnasütő tűzhelyet, illetve térburkolóval raktuk ki körülötte. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amit már évek óta szerettem volna, rendezett lett az udvar, elkészült a kemence és a bográcsozó, már csak használni és élvezni kell a kerti konyhát.

Élvezzük is, sok-sok finomságot készítünk benne, sült húsokat, kelt tésztákat, tököt, krumplit.

Második éve üzemel a kemence, nagyon sok örömet okozott már a családunknak és barátainknak, életünk részévé vált, egy életformát képzett éppúgy mint a kemencebence.hu oldal. Sok barátra tettem szert a létének köszönhetően, megszínesítette az életemet, elsőként Tu-Ja kemence barátom, aztán szép sorba szinte az egész társaság.

Köszönöm ezt a kemencémnek és köszönöm ezt Nektek kedves kemence barátaim. Remélem sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy mire Sándor, József, Benedek zsákjukban elhozzák a meleget és selymét a barka kitakarja, sok ember azt akarja, hogy kertjében egy kemence emelkedjen.

Ennek reményében üdvözlök minden jelenlegi és leendő Kemence Barátomat!

Tisztelettel: Darányi Gábor [DacaGaby]

Nádudvar, 2009. március 1.