Az alábbi képsorok a Pókzolka (Mészáros Zoltán) kemenceépítését mutatják be. Építéssel kapcsolatos kérdéseket a fórumban lehet megvitatni [link].

A kemenceépítés:

A kemence építését az alap kitûzésével kezdtem. Mérete 200×150 cm. Kb.15 cm vastagságban kiástam a talajt és bezsaluztam.
A zsalut úgy rögzítettem, hogy felsõ élei vízszintesen legyenek. Így könnyebb volt a beton lehúzása. Két barátom segített a betonozásnál. 1 m3 sóder és 4 zsák cement fogyott el.

Egy hét elteltével kezdtem meg a falazást. Egyedül csináltam, úgyhogy lassan haladt. Elõször is 400 db kisméretû téglát vettem, hagyományos falazóhabarcsba raktam (homok, mész, cement) és kb. 70 cm magasságig felfalaztam. Az alsó négy sort keresztben (20 cm vastag) utána hosszában.

Néhány nap száradás után a közepét kitöltöttem sittes homokkal, és alaposan tömörítettem. Ezután következett az üvegek beszerzése. Az üvegre a sütõtér alján van szükség, hogy sokáig tartsa a hõt. Két fél utánfutó üveget sikerült összeszedni. Mindenféle üveg jó, a befõttestõl a sörösig. A helyszínen törtük össze, beöltözve szemüvegben és kesztyûben. 15 cm. vastagságban terítettük szét a döngölt homokon.

A közelben volt egy hely, ahonnan agyagot lehetett bányászni. Hoztam néhány vödörrel. Az agyagot sóval és vízzel kevertem össze tejföl sûrûségûre. A sütõteret sós agyagba rakott kisméretû téglákból alakítottam ki, és lerakás után szintén agyaggal fugáztam a téglák közötti réseket.

Amíg száradt, otthon elkészítettem a ramonádot a boltív kialakításához. Deszkákból alakítottam ki, és dekopírfûrésszel vágtam le a felesleges részeket. Ennek sugara 45 cm.-es. Következõ lépés még 600 db tégla vásárlása volt. Ezen kívül még agyagot is kellett szereznem. Egy elbontott vertfalú ház falából termeltem ki, gondoltam, ha 50 évig jó volt háznak, akkor nekem is megteszi.
A ramonádot beállítottam függõlegesre és kiékeltem. Az elsõ sor olyan jól sikerült, hogy magam is meglepõdtem. Csak a legfelsõ téglát kellett befaragni. Egy kicsit tartottam az agyagtól, mert még nem dolgoztam vele, de nagyon jól ment. A ramonádra ütöttem egy szöget a középpontba, és egy zsineget erõsítettem rá. Ezzel pontosan be lehetett állítani a téglákat sugárirányba. Én a téglák közé nem tettem cserépdarabokat, csak törekes agyagot. Az elsõ nap három ilyen ívet tudtam készíteni. A teljes boltív három napomba került.

A kemence hátsó falának a lezárását keresztben elhelyezett téglákkal oldottam meg. A második sor közepén egy téglát kivehetõre hagytam, hogy a késõbbiek folyamán az égéslevegõt szabályozni tudjam. A hátsó fal és a boltív találkozásánál elég sokat kellett faragni a téglákból.

A kemenceajtó kialakítása következett. A www.pangea.hu oldalon közölt méreteket alkalmaztam.
Elõször is a szögvaskereteket készítettem el. Hegesztettem rá laposvasból füleket a rögzítéshez. A külsõ ajtó 3 mm vastag vaslemezbõl készült, körben, keresztben és hosszában 30×3 mm-es laposvasmerevítéssel. Kettõ db. diópánt a zsanér. A belsõ ajtó (tévõ) csak egy 3 mm. vastag vaslemez egy fogantyúval. A keretre csak fel kell akasztani. Az ajtókereteket függõbe és vízbe állítottam, és elkezdtem a kémény falazását. A téglákat itt is agyaggal raktam egészen a boltív felsõ részéig. A kémény további része már hagyományos cementhabarccsal készült.

A kemence búbját csirkehálóval rabicoltam, és zsákos vakolóhabarccsal, öcsém segítségével bevakoltuk. Száradás után nem mésszel, hanem fehér diszperziós homlokzatfestékkel kentem le. Egy réteg is tökéletesen fed. A kéményre vaslemezbõl és laposvasból készítettem esõvédõt, amit az ajtókkal együtt hõálló fekete festékkel fújtam le. Ekkor már jócskán októbert mutatott a naptár.

Fokozatosan kiszárítottam kis tüzekkel, míg eljött a nagy nap. Az elsõ igazi begyújtás. Az eredmény igen bíztató volt. Télére letakartam fóliával.

Következõ év tavaszán kezdtünk hozzá a tetõhöz. A négy tartóoszlop, mely 8×8 cm-es fenyõgerenda, alsó részét bekentük bitumennel. Gödröket ástunk és bebetonoztuk. A talajon összeállítottuk a szarufákból és a fogópárokból álló fedélszékeket. Összesen hármat. Azután csavarokkal rögzítettük a talpszelemenekhez. Bramac léceket vettünk, és dupla sûrûséggel felszögeltük. A palák megvoltak, azokat palaszegekkel erõsítettük a lécekre. A gerincre Lindab lemezt csavaroztunk. Felkerültek még az orom- és madárdeszkák. A farészeket lazúrral kezeltük.

Legyárttattam egy bimetallos hõmérõt, mely 0-400C-ig mér, és 50 cm benyúlója van. Az ajtótól balra befalaztam egy ½”-os karmantyút a hõmérõnek. Ezzel elkészült a mûvünk.

Ha most kezdeném mindenképpen kisebbre méretezném a sütõteret. Az aljába valahogyan kiképeznék tüzelõanyag tárolására alkalmas teret. A kéményt magasabbra építeném, (valószínû, hogy építem is) és a kéménylezáró lemezt is le fogom cserélni 🙂

Pókzolka (Mészáros Zoltán)

A képek itt találhatóak, kis képekre kattintva nagyobb méretben jelenik meg.